előző lap

A címben szereplő kijelentéssel feltételezhetően mindenki egyetért. Ám ha ez a mondat egy olyan néprajzkutató részéről hangzik el, aki éveken keresztül kutatta a jelenséget, akkor a mondat még nagyobb hitelességet nyer. A csíkmadarasi gyökerekkel rendelkező, csíkszeredai születésű Salló Szilárd néprajzkutató vasárnap mutatta be településünkön a témában megjelent kötetét.

 

Tankó-Molnár Mária Terézia és Salló Szilárd

A csíkmadarasi juhászok életmódjának változása a 20-21. századok fordulóján című könyv bemutatóján vehettek részt azok, akik a vasárnapi szentmisét követően a Kiss Ferenc Általános Iskola új épületébe látogattak. Az eseményen a kötetet Tankó-Molnár Mária Terézia nyugalmazott tanítónő méltatta. Ezt követően beszélgettünk néhány mondat erejéig a szerzővel.

„Már gyermekkoromban is sokat jártam a községben, és néprajz-magyar szakos tanulmányaim alatt is többször gyűjtöttem Csíkmadarason. Doktori tanulmányaim kezdetén döntöttem amellett, hogy csíkmadarasi témát választok, így a községbeli juhászok életmódjának a változásait kutattam” – említette a könyv megírásának apropójaként a szerző. Mint kiderült, a gyűjtést, amiből megíródott a doktori disszertációja, 2009-2012 között valósította meg, majd egy idei (2018-as) pályázati lehetőséget kihasználva született meg a könyv maga.  

Sallótól azt is megtudtuk, a téma kutatása iránti indíttatás még abból az időszakból származik, amikor a Csíki Székely Múzemban dolgozott néprajzosként. „2007-2014 között a néprajzi gyűjteményért feleltem. Az ebben fellelhető 101 darab faragott pásztorbotról készítettem egy leírást, amikor célul tűztem ki magamnak, hogy az egyik pásztorbot tulajdonosát megkeresem. Ő pedig egy csíkmadarasi pásztor volt, akivel elbeszélgetve született meg a döntés bennem, hogy már nem a tárgyi kultúra felől, hanem társadalomnéprajzi szempontok szerint közelítem meg a témát, és a juhászat változásaival fogok foglalkozni itt a községben.”

Természetesen kíváncsiak voltunk arra, néprajzos szemmel vizsgálva az elmúlt évtizedeket, milyen változásokon ment keresztül a pásztorkodás. Salló Szilárd érdekességként említette, hogy vannak olyan elemek a juhászatban, amelyek az elmúlt 100 év alatt megőrződtek. Ilyen például a foglalkozásstruktúra, amiről nem mondható, hogy olyan nagy változásokat szenvedett volna. „Igaz, vannak olyan szerepkörök, amelyek részlegesen vagy teljesen megszűntek. Ilyen például az esztenabírói szerepkör, melynek a helyét most már gyakran a bács (felelős pásztor) veszi át, ezt a könyvemben is kifejtem bővebben. Viszont ahol lényegi változások következtek be, az a tárgyi világ” – jelentette ki a szerző. Hozzátette, ha ellátogatunk egy esztenára, akkor láthatjuk, hogy a tárgykészlet mintegy háromnegyede műanyag.  „Ez eléggé nagy változás. Az 1940-es években Vámszer Géza kutatta ezt a témát csíki viszonylatban, az ő leírásában ezek az eszközök mint természetes alapanyagokból készültek. Napjainkban viszont a műanyag átveszi ezek helyét”. A kutató szerint nem lehet értékítéletet mondani afölött, hogy ez a változás pozitív vagy negatív. Inkább olyan szempontból lehet ezt megítélni, hogy az életmód megváltozik, akik pedig használják ezeket az eszközöket azt mondják gyakran, hogy ezeket az edényeket könnyebb tisztítani. Vannak azonban olyan vélemények is, hogy a fából készült eszközökben egészen más az íze annak a tejterméknek.

Salló úgy látja, egyre kevesebben kötelezik el magukat a juhtartás mellett, folyamatosan apad a juhállomány. Talán az állatok után kapott európai uniós támogatás az, ami miatt még mindig vannak akik elkötelezik magukat a juhtartás mellett. „Ez még ösztönzőleg hat azokra a vállalkozókra is, akik ezzel foglalkoznak. Érdekes felismerés, miszerint most már vállalkozásszerűen működnek az esztena társaságok is: van egy bács, aki felfogad néhány fejőpásztort és az ő segítségükkel valósítja meg az esztenán zajló tevékenységet” – részletezte a szerző, aki szerint átalakulóban van a hagyományos pásztorkodás, ezért is fontos, hogy kutassuk, tanulmányozzuk azt, hiszen mindenképpen látnia kell egy későbbi generációnak is ami most még megfigyelhető. A könyv egyébként Váncsa Imre emlékének van dedikálva, a bemutató révén rá is emlékeztek a jelenlevők.

A könyv tartalmi kivonata, a szerző tollából

Jelen kötetben, amely doktori disszertációm részben módosított változata, a csíkmadarasi juhászat 20–21. századi változásait vizsgálom, a pásztori életmódra és tárgyi világra összpontosítva. A kutatást 2009 és 2012 között a Hargita megyei felcsíki településen, Csíkmadarason végeztem, továbbá a kutatás terepeként szolgáltak azok a legelők, pásztorok számára kialakított nyári szálláshelyek, ahol kutathatóvá vált a pásztortevékenység és az ehhez kötődő eszköztár. Kutatásom alapvető célja a csíkmadarasi juhászok jelenkori életmódjának és tárgyi világának változásvizsgálata. Mindezt egy olyan, juhászattal foglalkozó, pásztorcsaládban szocializálódott egyénre fókuszálva próbáltam megvalósítani, akinek a mindennapi tevékenységén át szemléltetni tudtam a csíkmadarasi juhászat különböző vetületeit.

Egy másik célom az, hogy megfigyeljem a napjainkig használatban levő eszközöket, és rákérdezzek a ma már nem használt tárgyakra, odafigyelve arra, hogy mi lehetett az oka egy-egy eszköz használatból való kikerülésének, tekintetbe véve a modernizáció, globalizáció és fogyasztói kultúra hatását, ugyanis ezek a tényezők többnyire a hagyományos pásztoreszközök gyáripari termékekkel való helyettesítését eredményezték. Az eszközök kapcsán kiterjed a figyelmem arra is, hogy a juhászok napjainkban alkalmaznak-e manuális technikákat eszköztáruk tárgyainak elkészítésére. Megvizsgálom azokat az eszközöket, amelyeket a pásztor saját maga készített (faragott), figyelembe véve, hogy ezeknek kivitelezéséhez milyen famegmunkálási technikákat alkalmazott. Egy naskalati esztena teljes tárgykészlete által szemléltetem azt, hogy napjainkban a juhászok a havasi pásztorkodás ideje alatt mekkora tárgypopulációt vesznek igénybe, és azt hogyan használják.

Az esztena tárgyainak vizsgálata mellett kiterjed a figyelmem egy csíkmadarasi bács, Váncsa Imre lakókörnyezetének a vizsgálatára is. A szobabeosztás és a lakásbelső tárgyainak vizsgálatával a Váncsa család életmódbeli sajátosságaira világítok rá. Mindezek mellett azt is vizsgálom, hogy a falu lakosai hogyan viszonyultak régen és ma a juhászokhoz, tehát közösségen belül a juhászok társadalmi megítélését is fontosnak tartom tisztázni. Főként a kutatásom központi alakjával, Váncsa Imrével kapcsolatban álló juhtartó gazdák elbeszélésein át próbáltam érzékeltetni azt, hogy a falubeliek hogyan vélekednek a pásztorokról, milyen kapcsolat áll fenn a juhosgazdák és a felelős pásztor (bács) között, továbbá a gazdáknak milyen elvárásaik vannak azokkal a juhászokkal szemben, akikhez évről évre számba adják juhaikat.

Jelen vizsgálatot egyrészt azért tartom fontosnak, mivel eddig Csíkmadarason nem történt olyan jellegű kutatás, amely a juhászatot, mint életmódbeli sajátosságot vizsgálta. Másrészt olyan, a juhászat eszköztárára irányuló kutatást sem végeztek, amely egy egyénen keresztül láttatta a vizsgált eszközállományt, figyelve arra, hogy azokat ki készítette, mikor kerültek használatba, mi volt a funkciójuk, az idők során milyen funkcióváltáson estek át, hogyan öröklődtek generációról generációra, és mi játszott közre azoknak használatból való kikerülésekor. Ezt a fajta szándékot az is nyomatékosítja, hogy a múzeumokban őrzött pásztoreszközöknek sem történt meg az ilyen jellegű vizsgálata, így azok többnyire múzeumi raktárakban őrzött, funkciót vesztett darabokként vannak nyilvántartva.

Szólj hozzá!