előző lap

Közeleg az év vége... magas térdemeléssel, azaz nagyon gyorsan. Ilyen meghittebb pillanatban akarva- akaratlanul elmélkedünk, mérlegelünk, mire futotta az elmúlt évben, mit nem kellett volna, vagy mit kellett volna kihagyni? Ilyenkor még azt is fontolagatom, hogy az elemezésemnek kellene, vagy nem a nyilvánosság? Döntöttem! Leírom, majd lesz, ami lesz! A cselekedetemben mindenképp az ösztönöz, hogy kevésbé a rongyos, szerény személyes életemben elért eredményekről  elmélkedjek, hanem arról a dimenzióról, amely nagyon sokak számára értelmetlen, felfoghatatlan, már mint a közösségi életről. Erről a témáról, ha nem tudnék semmit, még akkor is kellene referáljak- kötelesség.

Kiinduló pontként szóvá teszem, hogy nem érdekel senkinek a magán élete, feltéve, ha nem óhajt abba beavatni. De az messzemenően foglalkoztat, hogy ki mennyi időt, azaz hasznos energiát fektet a közéletbe. Azt sem hagyhatom figyelmen kívűl, hogy a befektetett energiának mi a hozadéka, vagyis  az eredménynek milyen előjele van. Vannak akik szándékosan rongálnak, herdálnak, rendetlenséget, szennyet kreálnak. Egyértelműen ez negatív! Vannak akiknek eszük ágában sincs az, hogy létezik tisztaság, rend, fegyelem és a ténykedésük pletyka szinten kimerül. Egyértelműen, ez is negatív.  Vannak akik számolnak, mérlegelnek, mennyi energiát fektetnek be, az pedig számukra mit hoz? Amennyiben nem tesz többet, mint amennyit vesz, akkor ez is negatív. Ezek után nézzünk körül a község háza táján! Kérdezem magamtól:- Te, polgármester! Normális vagy? Adatott gondolkozási idő, még csak néhány óra és köszöntjük az új évet, mégis csak haza megyek. Nem is fogok visszajönni, sem ma, sem holnap, majd csak holnap után! Tudjátok, hogy miért jövök vissza? Amit vállaltam, azt utolsó percig viszem!

Kapcsolódó képek