előző lap

Sötét van! Még annál is sötétebb! Fürkészem ezt az utolsó októberi éjszakai eget, többnyire felhitett, elvétve látok csak néhány csillagot - holdfogyta van. Letagadhatatlanul halottak napi hangulat honol. Akármennyire furcsa számomra, el kell fogadjam, hogy október 31. is ünnep. Ez az ősi, kelta hagyományokból származó esemény, az angolszász országok ünnepe, mára, többnyire az egész világon ünnep. Térségünk sem kivétel, Halloween hatása („All Hallows Eve”, azaz „a mindenszentek előestéje” rövidített alakja) érzékelhető mélyebb elemzés nélkül is. Egyesek útnak erednek, haza kell érniük elhunyt szeretteik sírjához, mások már a temetőket járják, gyújtják a gyertyákat, vannak olyanok is, akik a mulatságot, a „party”-t keresik. És nem tudok azoktól sem eltekinteni, akik mindezt szemlélik, adott esetben méltatják. Igen, adott az alkalom, megragadtam a lehetőséget, és elemezve a környezetemet, az emberek szándékát, cselekedetét, helyezkedésem közepette gondolataimat leírom. Csakis azért teszem, mert úgy gondolom, hogy a társadalomnak szüksége van előfutárokra, olyanokra is, akik kutatják, keresik, tudatosítani szeretnék a világ dolgait. Egyszerűen, az energiámmal való gazdálkodás szempontjából szükségem van, arra, hogy különbséget tudjak tenni az egészséges megnyilvánulás és a hóbort között. Leírom, így üzenek azoknak, akik a felszínes életformájuk, hóbortjaik közepette kikezdenek, tolvajnak, gazembernek minősítenek. Tolmácsolom, hogy azzal az Isten adta energiájukkal hatékonyabban gazdálkodjanak. Nap, mint nap fordítsanak egy kis energiát az elhunytjaik emlékére is, mert ha képes valaki imádkozni, azaz meditálni és egy igazi, valódi képet alkotni a múltról, akkor ezt a jövőről is megteheti.

Megemlékezek „Ádám” apánkról, és az összes elhunyt leszármazottjáról, azaz az összes elhunyt felmenőimről, - hallgatok.

Kapcsolódó képek