előző lap

Ha vasárnap, és egyéb halaszthatatlan elfoglaltságom nincs, akkor a kicsi mise megtűrt tagja vagyok majdnem, mint ma. Amúgy előreláthatóan ma sem lett volna egyéb programom, csak a mise, ha nem szólal meg a telefon:"Polgármester! Egy nem normális alak lovakkal, csúszólag húzatja a fát  az újonnan aszfaltozott úton!" Dramatizálni a helyzetet nincs értelme, így is elég szomorú, de kell az ilyen őrültségről beszélni, nem véletlen, hogy a tanácsos kollégáim segítségét kértem és kivonultunk a helyszínre. Szóba kell állni az elkövetővel, tisztázni kell a közösségünkben létfontosságú együttélési formákat. Egyáltalán nem elfogadható, tolerálhatatlan az, hogy miközben egyesek keményen dolgoznak településünk fejlesztéséért, mások törnek, zúznak, rombolnak. Szóvá kell tegyem azt is, hogy a községháza büntetéssel emlékezetessé tudja tenni a rendetlenség okozását, és aki büntetést kap, félelméből meggondolja az esetleges következőt. Az egészséges madarasiaknak tudniuk kell, a fogyatékkal élők pedig érzik, hogy a községvezetés a szülőfalunk iránti tiszteletet, szeretetet korbáccsal, büntetéssel nem óhajtja követelni. De az is világos, hogy normális, egészséges ember szeretetből az életterét semmilyen formában nem rombolja, sőt, a községfejlesztési munkálatokból kiveszi a részét, legrosszabb esetben megértéssel. Azzal a megértéssel és az egyetértésre való törekvéssel, amellyel tette a helyszínre, illetve a tettes portájára kivonuló községvezetés is. Részben érthető, azaz fogjuk rá, hogy némely madarasinak nincs ahonnan tudnia, milyen egy tiszta, rendezett utcában, településen élni. 

S, ha már a mise elmaradt, az elmaradt prédikáció helyett: ha egy módja van, ne akarjunk pápábbak lenni a pápánál! Egy egészséges együttélési formának szabályait nem kell mindenképp kőbe vésni, hiszen egy kis érzékiség, egy picivel több felelősség vállalás bőven elég. Mi sem egyszerűbb!

Kapcsolódó képek