előző lap

Amióta tudom magam, soha nem voltam könnyű helyzetben. A velem született belső feszültség, a külső betyár hatások keveréke eléggé felborzolja a kedélyeket. Többnyire, mint mindenkiben. Csakhogy most, ebben az időszakban hatványozottan, ugyanis készülünk a helyhatósági választásokra. Az egyértelmű, hogyha óhajtom megtartani a címet, lesz kihívó, az mindig így van. A gondom ennél sokkal nagyobb, hiszen polgármester jelöltségemen túl, van szavazati jogom is. A szavazati jog iránt pedig tisztelettel kell lenni, nem illik elkótyavetyélni! Mi több, nagyon sok ismerősöm fürkészi a gondolataimat, messzemenően értékelem, ha a nyerő tanácsomat megfontolják. Gyógyír a gondomra, csakis az lesz, ha a közelgő választás alkalmával helyesen döntök, azaz arra teszem a voksot, aki a nyerő. Gondolom,  a problémám összetettsége így érthető, hiszen  szavazni, ha élek biztos, hogy fogok, de előtte, a megfontolás időszakában nagyon figyelmesnek kell lennem. Mi alapján fogok dönteni? A döntésemben két helyzetet vizsgálok meg. A jelöltek  felkészültségét, illetve a közösség iránti elkötelezettségét, azaz szeretetét. A szakmai felkészültséget, az értelmi inteligenciát tudtommal mérni könnyedén lehet. Az iskolai végzetsség, a szakmában való régiség, jártasság, egyszóval a tapasztalat mutatóit vizsgáljuk. Ennek eredménye kézzel fogható. A nehezebb számomra, azt megítélni, hogy a közösség iránti elkötelezettségét egy jelöltnek miben mérhetjük? Ebben a helyzetben jól bekell mérnem a szitut, mert ha a kihívó a címre valóban  rátermettebb, akkor a saját szavazatomat is rá kell tennem. Búskomorságba nem esünk, a mérközésemet elveszíthetem, könnyen mellé lehet rúgni. Ami az egyéni ambíciómat illeti, még lehet visszavágó! Amúgy is az a fontos, hogy a közösség érdeke érvényesüljön! Hajrá Madaras!

 

Kapcsolódó képek