előző lap

A kortárstalálkozó egy kollektív „születésév” ünnepe, amikor egy nagyközösség azonos korú tagjai emlékeznek életük első eseményére, amikor már nem a rokoni, baráti, hanem a faluhoz való tartozás és az adott évszám, az ünnepelt emberkategória meghatározó, azonosító és egyben elkülönítő tényezői. Csíkmadarasom a hétvégén 64-en voltak hivatalosak a 40 évesek kortárstalálkozójára.

 

A 40 éveseket köszöntötték a községben. Szívhez szóló ünnep volt

Lelki szükségletünknél fogva jól esik, ha legalább egyszer egy évben, mondjuk születés vagy névnapunkon a közösség érdeklődésének a középpontjába kerülhetünk. Az ember vágyik erre és örömét leli abban, ha mindennapi fárasztó munkája közben részt vehet élete döntő mozzanatainak megünneplésén úgy, mint főhős. Az „idegenbe szakadtak” hazatérése, az ünnep kitüntetettségét emeli, az identitás —, a hovatartozás —, az együvé-tartozás tudat — megvalósulását is biztosítja.

Az osztályfőnöki óra, az ünnepélyes szentmise majd a zenés mulatság által fémjelzett ünnepi eseménysort jellemzi az érzelmi telítettség: az érzelmi feszültség, a szorongás, a meghatódás, könnyezés, az öröm, szomorúság, sírás, elégtétel, büszkeség, emelkedettség, áhítat, a felszabadult vidámság, szolidaritás, jókedv és persze az egészet átszövő, mindig visszatérő nosztalgia.

 A kortárstalálkozó nosztalgiája tulajdonképpen a kollektív emlékezésről szól, feltárul önmagunk és egymás újra megtalálásának lehetősége. Az ember kontinuitását, közösségbe tartozását,  identitástudatát, együttérzését tükrözi, melyek összehangolt hatásuk nyomán együttes élménnyé állnak össze. Az esemény alkalmából készített fotógalériánkat itt tekinthetik meg. 

Május harmadik hétvégéjén az ötvenéves kortársakon a sor, hogy ünneplőbe öltözzenek.

 

Szólj hozzá!