előző lap

„Még a szeredai orvosok is ide jártak fürdőzni” – mesélte büszkén egykori strandos élményeit az egyik falubeli. Voltak idők Csíkmadarason, amikor kádas illetve szabadtéri fürdőzés között választhatott a nagyérdemű. Az idősebb generáció még jól emlékszik erre az időszakra, sokakban kellemes emlékeket ébreszt, ha valaki erről érdeklődik. Mi megtettük, az általunk megkérdezett „öregek” pedig szívesen meséltek.

 

Az egykori strand melletti sörkert

A csíkmadarasiak számára nem ismeretlen a fürdő működtetésének kérdése, tapasztalata, élménye. Az egykori szabadtéri strand működésének mintegy féltucatnyi esztendője feledhetetlen élményeket hagyott az akkoriakban. Közülük néhányukat kértünk arra, elevenítsék fel, milyen volt az Olt-mellett kialakított szabadtéri strandon tölteni a szabadidőt. Felkérésünkre Tankó Mária, Böjte Árpád, Bálint Csaba, Juhász József, Mezei Domokos, Ördögh Imre illetve Péter Sándor is örömmel válaszolt.

„Itthon üdültünk”

„Mi soha nem készítettünk fényképet a strandról, csak fürödtünk” – emlékezett vissza a medence körül eltöltött időkre Tankó Mária. A nyugalmazott tanítónő elmesélte, testvéreivel rendszeresen kijártak a fürdőre. Nem csoda, hiszen keveseknek adatott meg, hogy a szomszédba mehettek mártózni a meleg nyári napokon. „Nem volt nagy a medence, mint a heringek, úgy fürödtünk” – említette. Mint fogalmazott, férjével is rendszeres látogatói voltak a strandnak, illetve a falu felszegi részén létesített kádas fürdőt is többször igénybe vették. „Sehová nem jártam üdülni, itthon mindent megkaptam, amire szükségem volt” – nyugtázta a tanítónő.

Feltárási munkákból lett a fürdő

Böjte Árpád szerint a 60-as évek derekán az akkori állami bányakitermelésió vállalat, a volt ISEM végzett a környéken próbafúrásokat. Egy ilyen munkálat révén tört felszínre a mai központi park területén a borvíz. Állítása szerint a strandot a község építette közmunka révén, Csonka János volt akkoriban a néptanács elnöke. „Nagyon sokat dolgoztunk a strand kialakításán. A mozgatórugók Jankó bácsi és az akkori fiatalok voltunk. Nagy hírverése volt a strandnak, az egész Felcsík ide járt fürödni. Sajnos néhány év után eltűnt a víz a befogáshoz használt rossz minőségű cső miatt”.

Mások az évre is pontosan emlékeznek, amikor a fúrás történt. 1962-ben jöttek a szakemberek, állítólag vasérc után kutattak. „Mintegy 400-500 méterre fúrhattak le, amikor feltört a víz, nagyon jó hozama volt, alig tudták szűkíteni. Sokáig ott folyt el a víz a sáncban” – osztotta meg ezzel kapcsolatos emlékeit Juhász József. Szavait az éppen mellette ülő Mezei Domokos egészítette ki. Elmondása szerint a medence kialakítását az akkori néptanács finanszírozta, magát a munkát kalákában végezték az emberek. Markológéppel ásták ki  a medencét, az oldalát és alját lekövezték, a réseket betonnal öntötték ki. A strand a fúrást követő második évben nyitotta meg kapuit. „Előre szedték a jegyet, deszkából voltak építve a kis bódék, aztán már nem is kellett belépőt váltani. A borvíz melegen, 22-25 fokosan folyt bele a medencébe, hiszen közel volt a forrás a strandhoz, nem volt ideje lehűlni a víznek. Nagyon sokan jártak ide fürödni, éjjel-nappal lehetett csobbanni. Szeredából még az orvosok is kijöttek a madarasi strandra” – hozta felszínre emlékeit Domokos bácsi, majd hozzátette: „Nyolc évet működött a fürdő, jó lenne újat építeni..”

„Ez egy agora volt, ahol összegyűltek a lelkek” – hangzott el Ördögh Imre részéről. A községbeli tanintézmény egykori igazgatója szerint a strand a nagy találkozások helyszíne volt, ahol sportoláson és különböző eszmecseréken túl még szerelmi vallomások szemtanúi is lehettek a vendégek.

Hasonló pozitív élmények törtek fel Bálint Csabában is: „Remek évek voltak, az egész csíki-medencéből jöttek fürdeni. Tucatnyi öltözőfülke, kerítés és szép pázsit jellemezte a strandot.” Aztán úgy nyolc év után egyre gyengébb nyomása lett a mélyből feltörő borvíznek. Mindenki próbálta orvosolni a helyzetet, többedmagukkal még Bukarestbe is elmentek, hogy a központi bányahivatalból kikérjék az eredeti fúrás pontos koordinátáit. A strand megmentésébe a csíkszeredai bányahivatal szakembereit is bevonták, ám hiába próbálkoztak fúrással, a víz nem tért vissza többet eredeti nyomásában. „Így aztán elfogyott a víz, bezárt a strand. A medence is tönkrement lassan, gyomtelep lett. Egy méteres magasságban volt víz benne, egy kislány bele is fulladt sajnos. Úgy emlékszem, hogy 1973 nyarán még jól működött a fürdő, 1974-ben már nem. Most már sokan külföldre, vagy más településekre járnak fürdőzni, de azért jó lenne, ha nekünk is volna egy strandunk” – zárta beszámolóját Csaba bácsi.

Szólj hozzá!

Kapcsolódó képek