előző lap

Így alakult, többek között egy vitába keveredtem, többnyire egészségesbe! Mondhatjuk, rég ismerjük egymást - "ő is egy mást, én is egy mást", másképp, hogyan is keveredhettünk szóváltásba? Ez úgy történt, ahogy eddig: van egy kezdeményezésem, ajánlatom, azaz egy ötletem, amelyről úgy tudom, hogy a megvalósítása után pénzt és még azt a valamit hozza létre, amit együttesen egzisztenciának nevezünk, amire tudomásom szerint mindenkinek szüksége van. Amúgy "nincs új a nap alatt", az elgondolás sem újkeletű és az alap gondolat nem csak az én szerény szükeállományom terméke. Egy arc vagyok, aki szóvá is kell tegyem, adott esetben vitáznom is kell, azért hogy minél többen időben megértsék. Számomra fontos a közösség,  kiemelten fontos a közösségünk élettere, és az, hogy közösségünk ismerje fel az adottságainkat, lehetőségeinket, értékeinket, amelyek által biztosíthatjuk az egzisztenciánkat. Közös ügyünk, azaz problémánk, hogy vidékünket a fiataljaink hagyják el! Ha megoldást jelenthet, vitázok is, csak hogy ébredjünk fel, ha lehet még időben, mert némi áldozat vállalással lehet változtatni a helyzeten. Aki azt vallja, hogy nem lehet, nyilván az ő szerény értelmi, érzelmi inteligenciájához, meg az állított tehetségéhez, a vélt pozitív hozzáállásához viszonyítva gondolja. Ezzel szemben azt vallom, hogy van a közösségünkben egyénenként, ki értelmi, ki érzelmi inteligenciájával rendelkező, tehetséges, akikül összehangolódva képesek vagyunk egy élhetőbb környezetet teremteni. Olyat, hogy legalább a következő generáció a kicsinyességért, azaz a pénzért ne hagyjon el! Hogy érthetőbb legyek: a térségünkben több vízerőmű épült, többek között Csíkmadarason és Szentegyházán. A két létesítmény között a különbség a technológiát illetően semmi, de ég és föld a tulajdonosi összetételt illetően. Amíg a szentegyházi erőmű tulajdonosai között egy helyi sincs, addig itt Madarason ...! Csak azért vállalom a vitát, mert tudom, hogyha egy kicsit későbben is, de mindenki megérti. A valamikori vashámor anélkül virágzott, hogy a helyieknek tulajdonosi minősége lehetett volna! Nem állítom, hogy az nem volt jó a közösségnek is, hiszen több mint semmi, és ott volt a konc! De azt észre kell vegyük, a fürdő úgy is meg tud épülni,  ha mi a konccal (legyen munkahely, alkalomadtán egyet fürödhessünk) megelégszünk. Igaz, hogy a minőség áldozattal jár, de ne haragudjatok meg, miért kellene beletörődjek abba, hogy "nekünk csak a munka jutott"?

Kapcsolódó képek