előző lap

Miklós Csongor jegyzete

Még élénken él bennem, ahogy 2009-ben készültünk, hogy először szervezzük meg a Madarasok Találkozóját községünkben. Akkor a Polgármesteri Hivatal munkatársaként vágtam bele a kalandba, s így utólag azt mondom, hogy azt a 24 órás floorball bajnokságot nem biztos, hogy hozzá kellett volna csatolni a programhoz.  Na de minél fiatalabb az ember, annál nagyobbak az ambíciói. Ennek ide s tova már 10 éve, azóta már harmadszorra teszi át székhelyét a találkozó Csíkmadarasa. Bizony sok víz lefolyt a Madaras Patakán 2009. óta. Ahogy a község életében is számos változás történt, úgy az én életem is vett néhány kanyart a maga útján az elmúlt évtizedben. Már hosszú évek óta nem vagyok az Önkormányzat munkatársa, mégis folyamatosan figyelemmel kísértem (igaz csak online) a találkozó életét. Annyi barátság köttetett azokban az években, hogy a kíváncsiságom mindig rávett a rendezvények fotóalbumainak böngészésére. Így aztán nem is igazán volt kérdés, hogy igent mondok-e a felkérésre, hogy idén én is visszatérjek egy kicsit a rendezvény véráramlatába. 
Talán amikor 2006-ban Backamadarason úgy döntöttek, hogy jó ötlet volna meghívni más Madaras nevű településeket is a község ünnepére, nem gondoltak bele, hogy minek vetik meg az ágyat. Nem kis felelősség és szervezői munka évről-évre megrendezni a találkozót, ám a jelek arra mutatnak, hogy a lendület, az odaadás és az érdeklődés is töretlen már tizennégy éve. 
Vasárnap a résztvevőkkel beszélgetve érdekes volt felismerni, hogy mennyi olyan barátság köttetett, amely azóta is él, még akkor is, ha az egyik fél már évek óta nem utazik el csoportjával a távoli településekre. Úgy fest, hogy vannak kapcsolatok melyek kiállták az idő próbáját.

Csütörtök
S hogy magáról az eseménysorozatról is írjak néhány gondolatot, ne csak a magam nosztalgiázásával töltsem ki e digitális papír sorait, kezdem rögtön a csütörtöki „érkezéssel”. Az anyaországi „küldöttség” -Bács-Kiskun megyéből Madaras, illetve Jász-Nagykun-Szolnok megyéből Kunmadaras- csütörtök este érkezett meg Csíkmadarasra, ahol a kultúrotthonban várták őket vacsorával, frissítővel, öleléssel és jó szóval. Egy ilyen hosszú út után valószínűleg senkinek nem volt szüksége altatóra.

Péntek
Hogy a buszozás után visszaálljon a vérkeringés a lábakba, pénteken a Hargita irányába indult az „ünnepi konvoj”. Bízunk benne, hogy a „Hargita Túra” minden résztvevő lelkében marandandót nyomot hagyott. Mi bár itt élünk, a székelyek Szent Hegyének lábai alatt, mégis a fák közé érve újból és újból felfedezünk valamit ebből a csodálatos világból.
Este aztán a központi parkban gyúltak a fények, Tina Turnert, az AC DC-it, Prince-t idézték a Slágerebbje együttes fiatal tehetségei. Ezt követően, akinek még volt erő a lábában, levegő a tüdejében és szenvedély a szívében, az a szabadtéri buli biztosította dallamokra mozgathatta meg végtagjait.

Szombat
Szent Péter és Pál ünnepe, a csíkmadarasi búcsú napja. Ezen a napon az ünnepi szentmisét a búcsújárás követi, melyet a község lakói általában nagy családi ebéddel koronáznak meg. Aztán, ahogy a nap irányt vesz a Hargita csúcsa felé, ugyanazzal a lendülettel telik meg ismételten élettel a park. Szombat késődélután került sor idén a hagyományos Öregfiúk – Fiatalok futballmérkőzésre, melynek keretén belül a község 30 év fölötti, tesztoszterontól duzzadó férfiai feszülnek az ifjú korosztály képviselőinek. Idén sem történt meglepetés, a szoros kezdés végül könnyed ifjú győzelmet hozott, 4-1-re győztek és hódították el sokadszorra a trófeát a titánok.
A hármas sípszót követően húrokba csaptak a színpadon is a fiatalok. Előbb a Rafters „kavartatott port” a színpad előtt, majd a 4S Street nevű formáció mutatta meg, hogy a rock ’n rollt nem lehet elég korán kezdeni. Hogy a fények mikor aludtak ki végleg, arról nincs hivatalos információ 

Vasárnap
Aki nem ért haza idejében, az szinte biztosan találkozott a Csíkszéki Mátyás Huszárgyesület vezette fúvószenekarnak álcázott „ébresztőóra karavánjával”, ugyanis vasárnap reggel 7 órakor Csíkmadaras zeneszóra ébredhetett. A vidám ébresztőt követően a hagyományos dísztanácsülésre került sor, ahol Dr. Pál-Antal Sándor vehette át a Csíkmadaras Díszpolgára címet. Sanyi bácsit talán senkinek nem kell bemutatni, méltán lehet büszke rá közösségünk. Munkásságával, eddigi életpályájával már régen rászolgált arra, hogy községünk ily módon is elismerését fejezze ki. 
A vasárnapi szentmisét követően a Csíkszéki huszárok „körmenetre” invitálták a falvak apraját, nagyját. A lelkes, népviseletbe öltözött közönség részt vett a csíkmadarasi huszártoborzás szertartásán. Az eseményt a huszárok bemutatója követte, akik látványos előadással tisztelték meg az ünneplő madarasiakat.
Kis szusszanást követően kezdetét vette a vendégtelepülések kulturális csoportjainak műsora. E közben párhuzamosan került az atmoszférába az ínycsiklandozó ebédek illata. A kis, ideiglenes sátrak alatt önkéntes csoportok készítették az ebédet a résztvevők számára. 
A műsort a Madarasi Gyermek és Ifjúsági Fúvószenekar indította, akik szokásukhoz híven világszínvonalú előadásban részesítették közönségünket. Időközben valahol elveszítettük az áramot, de mint utólag kiderült, egyrészt ezúttal nem Ceausescu volt a tettes, másrészt olyan gyorsan hárították el a madarasi szakemberek a problémát, hogy az a közönségből még a kihegyezett fülűeknek sem igazán tűnt fel.
A fúvósok után most már a színpadon köszönthettük Dr. Pál-Antal Sándort, akinek válaszként volt néhány szívmelengető gondolata az egybegyült csík- és nem csak csíkmadarasiakhoz. Sanyi bácsit követték Petres Zsuzsanna tanítónéni IV. osztályos diákjai, akik táncoltak, énekeltek, a közönség pedig természetesen kitörő ujjongással fogadta ezt. A hazaiak után a Kolozsi Kaláris néptáncegyüttes tagjain volt a sor, akik magyarszováti táncokkal örvendeztettek meg minket. Érdekesség, hogy az ifjú tánccsoport többek között vasárnapi műsorvezető társam, Bíró Júlia ügyelő szemei és kezei alatt is tanulják a néptánc fortélyait. Őket a Backamadarasi Kincses Népttánccsoport követte a színpadon, akik a későbbiekben még visszatértek egy szösszenettel pódiumunkra. A Mezőmadarasi Árvalányhaj Néptánccsoport is a fiatalabb korosztályt képviselte, akik mezőmadarasi táncokkal készültek erre a napra. Ezután pedig ismételten szemtanúi lehettünk annak, ahogy „felszállott a páva”, ugyanis Antal Adorján és Puporka Márkó kedveskedett nekünk egy dinamikus legényessel. Ismételten Bíró Júlia meghívottai volt a színpad, a Kalotaszentkirályi Felszeg Gyöngye néptáncegyüttes következett ünnepi műsorával. Kunmadarasról Mátyus Imréné „hozta el” nekünk az Őszi Rózsa Népdalkör összeállítását, akiket újfent a backamadarasi fiatalok követtek. A bemutatkozó műsort a Csíkmadarasi Hagyományőrző Csoport „regruta búcsúztatója” zárta. 
Nem maradt sok idő a szusszanásra, ugyanis a műsorokat követően már megkezdet hangszerelését a Csíkmadarasi Népi Zenekar. Jó érzés volt látni a csíkmadarasi emberek arcát, amint meghallották felcsendülni az ismerős hangokat. Vastaps fogadta a zenészeket, ismételten kiderült, hogy a csíkmadarasiak – hozzáteszem joggal- büszkék erre az együttesre. Ifjabb Miklós József zenekarvezető köszönetét tolmácsolhattuk a Csíkmadarasi Közbirtokosság irányába, akik a legutóbbi, nagyváradi útjukat támogatták, majd a nótázásé lett a főszerep. Szakértők szerint (én sajnos még nem vagyok az) a vasárnap fellépő énekesek a világ bármely színpadán megállnák a helyüket, ahol az emberek egy kicsit is konyítanak a nótázás műfajához. Bíró Éva meghívását elfogadva fellépett Fodor Erzsébet, Kádár Zsuzsanna, Ábrám Tibor, Buta Árpád Attila, Gyárfás István, Szabó Lajos, illetve maga az ötletgazda is. A közönségnek nem mindennapi zenei élményben lehetett része. 
A napot, s ezzel a rendezvénysorozatot a János Music Band utcabálja zárta.

Hogy milyen volt a színvonal, hogy hogyan érezték magukat a résztvevők, a vendégek, a helyi közösség tagjai, arról sajnos nem tisztem nyilatkozni, ugyanis egyrészt nem tudom, másrészt egészen biztosan elfogult lennék, mert hosszú évek után ismét egy kicsit én is részese lehettem a történéseknek. S bár a rendezés nehézségeibe, buktatóiba, esetleges kudarcaiba nem volt lehetőségem bepillantást nyerni, a találkozó napos oldalából (szó szerint is akár) nekem is jutott. Hol egy jó szó, hol egy jó pohár pálinka (mikor mire volt nagyobb szükségem) talált meg a sátrak alatt, amiért ezúton is köszönetet mondok. Ígérem (ha lesz) legközelebb, akkor felkészültebben és kevesebb lámpalázzal ragadok mikrofont, hogy feltöltsem ne csak szöveggel, de tartalommal is azt a 23 másodpercet, ami alatt két hegedűtok helyet cserél a színpadon.

Tisztelettel és barátsággal,
Miklós Csongor


UI: Természetesen támogatók nélkül esélytelen belevágni egy ilyen nagyszabású rendezvénybe, akiknek csak azért nem mondok most én név szerint is köszönetet, mert egészen biztosan kifelejtenék valakit, az meg nem volna szép dolog a részemről  . Ezért aztán arról biztosíthatom az önzetlenül a történések mellé álló magánvállalkozókat, egyesületeket, civileket, hogy a „Szervező Team” hivatalosan is köszönetet fog mondani Önöknek/Nektek!

Az eredeti bejegyzés itt olvasható: https://www.facebook.com/Csikmadaras/posts/2305914529491834?__tn__=K-R

Szólj hozzá!

Kapcsolódó képek