előző lap

Vannak hagyományok, amelyek a közösségnek köszönhetően soha nem tűnnek el. Így van ez a Szent János-napi angyalozás esetében is, mely szokás továbbra is él Csíkmadarason. Továbbra is él a Szent János-napi angyalozás szokása Csíkmadarason. A falubeli óvodások és kisiskolások hetek óta készültek erre az alkalomra, maguk tanulták be a szerepeket, és adták elő vasárnap délelőtt.

 

Csíkmadaras azon kevés falvak egyike, ahol évente újraélhetjük a Szent János-napi angyalozási szokást (Fotó: Bálint Ildikó)

Nagyon régi szokás az angyalozás. Kialakulása a régi időkre vezethető vissza, az idősek elmondása szerint már a 20-as években is jártak angyalozni. 1944 után azonban kimaradt a hagyomány, ugyanis betiltotta az akkori hatalom. 1990-ben Miklós Margit nyugalmazott óvónő keltette újból életre. Négy csoportot indított el, ez a szám például 2005-re tizenhat csoportra szaporodott, és az utóbbi években sem csökkent tucatnyi alá.

Ez a népszokás egyébként kapcsolódik a nyári napfordulóhoz, közvetlenül június 24-hez, Szent János napjához. Már hetekkel azelőtt megkezdődik a készülődés. Megalakulnak a hét kislányból és egy fiúból álló csoportok. Június 23-án délután a faluban több helyen „kalibákat” készítenek, amelyek az utcák találkozásánál, kapubemélyedésekben kapnak helyet. Az ünnep már június 23-án délután megkezdődik, hiszen az úrnapi körmenettől megmaradt ágakat felhasználva, a falu rózsafüzér társulatai megépítik a kalibákat, ahol a felvonuló angyalok megállnak, és elénekelik a betanult dalokat. A kalibák kis, szobaszerű építmények, amelyek egyik oldala nyitott, oltár gyanánt asztalt helyeznek be, rá gyertyát és szentképet tesznek, mellé pedig lócákat. Már este a szomszédok összegyűlnek a kalibáknál, gyertyát gyújtanak, imádkoznak és énekelnek.

Szólj hozzá!